Mi leszel, ha nagy leszel?

Húúúúúúúúúú hányszor hallottam én ezt a kérdést. Mint naiv gyerek, persze megpróbáltam erre válaszolni, biztos nekem ezt tudnom kellene. Nagyon kérek mindenkit, ne kérdezgessék erről a gyerekeket, rettentően kényelmetlen. Fogalma sincs egy gyereknek arról, milyen szakmák léteznek, sőt milyen szakmák léteznek Magyarországon vagy Indiában. Ez sem mindegy. Egy gyermek azt tudja, mit szeret csinálni. Biciklizni szeret-e, olvasni szeret-e, sütni-főzni szeret-e vagy rajzolni. Na és ez a lényeg, itt van a kutya elásva. Nem biztos, hogy iskolaválasztásnál azt kell tudnunk, milyen szakmában szeretne majd dolgozni, elég annyit tudnunk, hogy reál, humán, sport, művészet, nyelv, ...... területén jobb. Fontos, hogy ingergazdag környezetet biztosítsunk szülőként, minél több területen lehetősége legyen kipróbálnia magát és ő maga jöjjön rá, mi az, ami az egyéniségéhez, igényeihez, testi adottságaihoz leginkább passzol, mi az amit leginkább szeret, amihez leginkább van tehetsége, és ebből fog kialakulni majd az ő foglalkozása. Szerintem pont fordítva kell ezt a gyerekek szempontjából nézni. Nem a végcélt meghatározni és ahhoz tanulni, hanem amink van, abból dolgozni, abból tanulni, azt mélyíteni, így eljutni egy bizonyos célhoz, ami pontosan az a cél lesz, ami neki a legjobb. Ami pedig ebből következik, hogy azt fogja csinálni, amit szeret, és amiben igazán jó, tehát igazi sikereket érhet el az életben, és mivel azt tudja a legjobban csinálni, ezért igen, pontosan abból fog tudni megélni.

Nem ragozom tovább, rövid és lényegretörő voltam most, és igen, ebből egy boldog, kiegyensúlyozott személyiségű gyermek, felnőtt alakulhat ki. :)
Szántosi Zsuzsa